A homlokzati és belső teherhordó, ill. térelhatároló falszerkezetek és egyébteherhordó szerkezetek (pl. lépcsőkarpk alsó felülete stb.) felületképzésére, burkolására számos anyag és szerkezet alakult ki az építési tevékenység fejlődése során. A tartóssági (állagmegóvási, épületfizikai) és esztétikai szempontból is rendkívül fontos felületképzéseket, burkolatokat szerkezeti jellegük szerint csoportosítva tárgyaljuk a következőkben. Külön nem részletezzük a teherhordó szerkezetek homlokzatain megjelenő jóminőségű nyers felületeket, amelyek lehetnek tégla, kő és beton anyagúak.

Monolit felületképzések fő csoportjai:

- vakolások,

- helyszínen felhordott műkő burkolatok.

A vakolások külső és belső falak (és födémszerkezetek), valamint egyéb látható szerkezetek monolit kéreg jellegű felületképzései.

Céljuk a felületek nedvesség, vagy egyéb hatások elleni védelme és megfelelő aljzat biztosítása festés, mázolás, tapétázás vagy egyéb burkolatok részére A különleges vakolások hő- hang- és sugárvédelmet is biztosíthatnak.

A külső vakolatok vastagsága 1,5-2,0 cm, a belső vakolatoké 1,0-1,5 cm. A vakolatok adalékanyagból, kötőanyagból és vízből állnak.

- homok,

- kőliszt,

- kőzúzalék,

- perlit,

- színezőanyag, stb.

- mész,

- cement,

- gipsz,

- műanyagok, stb.

- egyrétegű durva vakolat,

- kétrétegű sima vakolat,

- kőporos fröcskölt vakolat,

- nemes vakolat,

- perlit vakolat,

- műanyag adalékos vakolat.

- bedörzsölés (ált.híg habarccsal pl. pincében)

- egyrétegű durva vakolat,

- egyrétegű sima vakolat,

- egyrétegű sima cementvakolat,

- kétrétegű sima vakolat,

- kétrétegű sima cementvakolat,

- kétrétegű sima gipszvakolat,

- betétes vakolatok,

- perlit vakolatok.

A vakolatok készítésének fontos feltétele, hogy megfelelően előkészített aljzatra kerüljenek. Az aljzat viszonylag sík, tiszta, kellően érdes felületű legyen. Nedvszívó aljzatnál megfelelő nedvességtartalom biztosítása szükséges. Mozgásra hajlamos aljzatoknál vakolattartó betétek elhelyezésére van szükség.

A vakolás hagyományos technológiája munkaigényes, az építési víz jelenléte, az időszakos felújítás igénye a vakolatok hátrányos tulajdonsága. Korszerűsítési törekvés a vakolás gépesítése, vagy szerelt burkolatokkal, ill. un. szárazburkolatokkal helyettesítése.

A helyszínen készített műkő burkolatok a téglafalak hézagaiba vert kampós szögekre vagy betonfalakból kiálló tüskékre erősített rabicháló betéttel készülnek. A műkő tulajdonképpen finomabb adalékanyaggal, esetleg kőzúzalékkal töltött cement kötőanyagú beton.

A műkő burkolat látható felületéhez közel eső 1-1,5 cm vastag rétegébe gyakran színes kőzúzalékot adagolnak és a szerkezet megszilárdulása után felületét csiszolják esetleg szemcsézik. A monolit burkolatok szokásos vastagsága 4-8 cm. Leggyakoribb alkalmazási területe a lábazati falszakaszok burkolása. A monolit műkő burkolatokat 2 m-ként tágulási hézaggal kell ellátni.

A monolit kéreg jellegű felületképzések kivitelezési kérdéseivel bővebb terjedelemben az Építéstechnológia c. tárgy tananyaga foglalkozik.

Az elemekből készített fal- és pillérburkolatok beépítési helyük szerint lehetnek külső és belső burkolatok.

A külső burkolatok leggyakrabban alkalmazott anyagai: tégla, kerámia, kő, előregyártott műkő, beton, fa, üveg, azbesztcement, acél, aluminium, műanyag, műfa.

Az elemekből készített homlokzatburkolatok megvalósíthatók tömör építőelemekkel, valamint vékony léces, ill. lemezes burkolóelemekkel.

Hátfalazathoz való kapcsolatuk szerint megkülönböztetünk habarcshézaggal vagy ragasztóval, ill. szerelt megoldással rögzített burkolatokat. A szerelt burkolatok készülhetnek légréteges hőszigetelő réteggel, ill. légréteg nélküli hőszigeteléssel.

A belső burkolatok szokásos anyagai: kő, műkő, műanyag, kerámia, fajansz, műanyag, ritkán fém, üveg vagy égetett agyagtégla.

A külső burkolatok leggyakrabban alkalmazott anyagai: tégla, kő, műkő, kerámia, beton, fa, üveg, eternit, acél, alumínium, műanyag, műfa.

A téglaburkolatokat a hátfalazat elkészítése és ülepedése után célszerű elkészíteni.

A téglaburkolatok anyagai: üreges vagy tömör falburkoló tégla, iker falburkoló tégla, klinker vagy mázas falburkoló tégla. Az ikertégla a hosszirányú horony mentén kettéhasítható (115. ábra).

A burkolótégla elemek méretei a mögöttes szerkezetek falazóelem méreteivel összefüggenek. A burkolótéglákat minden negyedik vagy ötödik sorban a hátfalazatban kihagyott horonyba kell bekötni és javított mészhabarccsal a hátfalhoz erősíteni. A burkoló elemek és a hátfal kapcsolatának lehetséges változatai a 115. ábrán tanulmányozhatók.

A burkolat hézagképzése lehet mélyített, domború, rézsüs, vagy teli. A hézagoláshoz javított mészhabarcsot vagy erősen javított mészhabarcsot használnak.

A terméskő burkolatokról a vegyes falszerkezeteknél már említést tettünk. Ezúttal a lemezes kőburkolatokat ismertetjük.

A kőlemez burkolatok 2,5-5,0 cm vastag fürészelt kőlapokból készülnek. A tömbkő burkolatoktól eltérően nem építik egybe csorbázatos bekötéssel a hátfallal, hanem fémkapcsokkal felfüggesztik vagy konzolosan megtámasztják és hátfalhoz horgonyozzák a kőlemezeket. A kőlapok és a hátfal között a kőfal "lélegzése" biztosítása néhány cm vastag légréssel történik.

A kőlemez burkolatok anyaga: puha vagy kemény mészkő (esetleg márvány, travertin), homokkő, gránit, stb. Külső kőburkolat csak fagyálló tulajdonságú kőanyagból készíthető.

Az alkalmazható kőlap méretek a kőzet anyagától (szilárdságától) függően 0,6-0,8 m2, a legnagyobb oldalhossz 0,8-1,4 m lehet.

A kőlapok felületét a kőburkolat anyagától és felhasználási helyétől függően munkálják meg. A kőlap felülete lehet: gyalult, durván csiszolt, finoman csiszolt, fényezett, stb.

Kőlemez burkolatok felerősítési példája látható a 116. ábrán. A kőlapokat egyenként legalább négy darab kampózott, horganyzott ill. rozsdamentes acél vagy bronz tüskével erősítik a hátfalazatba, vésett habarcskitöltésű ékalakban kialakított fészkekbe. Vasbeton falszerkezet esetén a fészekvésés kerülendő, ez esetben belőtt, vagy dübelezett kapcsolóelemek alkalmazása célszerűbb.

Rögzítőhuzalok esetén a huzal helyzete 45-os hajlású legyen, hogy a húzó igénybevételt jól fel tudja venni. A fészek kitöltésére gipszhabarcs vagy gyorsan kötő cementhabarcs alkalmas. Gipsz kötőanyag esetén horganyzott kapcsolóelemek szükségesek.

A kőlapok felerősítése történhet még kettős acélhuzalokkal, egyenes vagy hajlított tüskés laposacéllal, állítható vezetősínes kapcsolóelemekkel és a falra szerelőhálóra akasztható kapcsoló elemekkel.

A burkolatra nehezedő szélnyomást és egyéb oldalnyomást a beerősítőfészeknél készített legalább 10 cm2 alapterületű habarcslepények közvetítik a hátfalra.

A burkolatot emeletenként, de legfeljebb 4 m-ként alá kell támasztani, a vasbeton koszorúgerendákból kiálló acél tüskékkel vagy bekötő tömbsorral.

A kőburkolatok hézagrajza lehet hálós, kötésbe illesztett, négyzetes, méhsejt rendszerű, váltósoros, stb. A falsarkok készülhetnek egyszerű vagy átlós illesztéssel, átlapolással vagy hornyos csatlakozással.

Az oszlopok és pillérek burkoló lemezeit egymáshoz is fémkapcsokkal kell erősíteni.

Az előregyártott műkő lemezek általában 3-6 cm vastagságban készülnek, felerősítésük, hézagképzésük megegyezik a kőlemez burkolatokkal.

Kiselemes szerelt műkő homlokzatburkolat készülhet például aluminium rögzítő fogasléc alkalmazásával és átszellőztetett légréteggel. Ilyen megoldásra mutatjuk be példaként a Coloroc szerelt homlokzati falburkolatot (117. és 118. ábra), amely alkalmas régi tömörfalas épületek homlokzati felújítására is. Az ábralapokon látható példa esetében a falburkolat a falazat külső oldalára helyezett hőszigetelést takarja közbeiktatott légréteggel. Ebben az esetben az aluminium szerelőlécek a hőszigetelés síkjában elhelyezett faanyagú bordákra (falécváz) kerültek rögzítésre.

Anyaguk magas hőfokon égetett finoman megmunkált anyag (majolika, pirogránit, stb.) a látható felületen színtelen vagy színes ráégetett mázzal. A burkolóelemek szokásos mérete 0,15-0,20 m². A kerámia elemek felerősítése általában erősen javított mészhabarccsal történik. Nagyobb elemeket horganyzott huzalokkal erősítenek a hátfalazathoz.

Az aluminium rögzítő fogaslécekhez hasonló szárazon szerelt felerősítési megoldás alkalmazható ilyen célra gyártott méretpontos kerámia elemek esetében is.

Hazánkban a népi építészet emlékei között találunk lécvázra erősített pikkelyes fazsindely külső falburkolatokat. A finom kivitelű, esztétikus és környezetbarát jellegű fazsindely falburkolatok ma is elterjedtek Svájcban és Németország egyes vidékein. A fazsindely burkolat hátránya nedvességre érzékeny volta és tűzveszélyessége, ami napjainkban már különböző bevonatokkal mérsékelhető.

A tömör homlokzati falszerkezetekre szerelt könnyű lemezes, táblás vagy szalag jellegű homlokzatburkolatoknak széles választéka alakult ki a legutóbbi évtizedekben. A leggyakrabban alkalmazott szerelt homlokzatburkolati anyagok a következők: aluminium (rendszerint már színes beégetett lakkos felületképzéssel), rozsdamentes acél, eternit (újabban már azbesztmentes összetételben), műanyaggal bevont farost, színezett üveg, kemény PVC stb. A különböző lemezek, táblák és szalagok felerősítésénél a hőokozta mozgások szabad lefolyását biztosítani kell, mert különben a burkolati elemek deformálódnak, elrepednek. A szerelt homlokzatburkolatok természetesen összekapcsolhatók utólagos (értéknövelő) hőszigetelés beépítésével is, amikor a burkolatot az épület felújítására, külső arculatának megváltoztatására alkalmazzák.

A könnyű szerelt homlokzati falburkolatok területén kialakult szerkezeti megoldásokat szemléltetjük a 119.-120. ábrákon a teljesség igénye nélkül.

A fém segédvázra erősített aluminium szalagburkolatokra látható példa a 119., 120., 121., és 122.ábrán. A 122. ábrán a hazai REGIAL aluminiumburkolat hőszigetelés nélküli, valamint hőszigeteléssel kombinált változata is tanulmányozható. Kazettás fémlemez burkolat kialakítása és rögzítésmódja látható a 120. ábralap alsó ábráján.

Azbesztcement lemezburkolat homlokzati rögzítésére mutatunk be példákat a 123. ábrán. Az azbesztcement és cementkötésű forgácslap építőlemezek homlokzatburkolatként való alkalmazásánál gyakori a lemezek színes gyári zománcréteggel való bevonása (pl. GLASAL) ami tetszetőssége mellett még jelentős mértékben növeli az időjárásállóságot is.

Hazánkban is gyártott kemény PVC profilos homlokzatburkolatra látható példa a 124. ábralapon. A felső ábra a fa segédvázra történő szerelést, míg az alsó ábra a fém segédváz alkalmazását mutatja be.

A belső burkolatok szokásos anyagai: kő, műkő, műanyag, kerámia, fajansz, ritkán fém, üveg vagy égetett agyagtégla.

A csempeburkolatok anyaga leggyakrabban fajansz, de készítenek fém, műanyag és tükörüveg csempeburkolatokat is. A 4, 6 vagy 8 mm vastag, általában hálós hézagrajzzal hátfalra erősített csempék ragasztása javított mészhabarccsal vagy műanyag ragasztóval történik. Hézagolásra rendszerint fehércementtel kevert mésztejet alkalmaznak. A csempeburkolatok fontosabb alkalmazási területei: fürdőszobák, zuhanyozók, WC-k, konyhák, laboratóriumok, kórházak, élelmiszeripari üzemek és élelemiszer üzletek.

Anyaguk legtöbbször farostlemez, faforgácslap, vagy műanyaglemez. Méretük általában 80x200 cm, vastagságuk műanyaglemezek és farostlemezek esetén 3-5 mm, faforgácslapok esetén 8-40 mm. A vékony lemezeket esetleg ragasztással, a vastagabbakat lécvázra erősített hézagtakaró elemmel, vagy szegecseléssel, ill. csavarozással erősítik fel.

Alkalmazásukra száraz helyiségekben általában esztétikai megfontolásból kerül sor. Szerkezeti jellegük szerint léces, vagy vázas táblázatos formában készülnek. Általában falra erősített lécvázra kerülnek 2 cm átszellőztetett légréteg közbeiktatásával. A fallal érintkező elemek teljes hátsó felületét gombásodás elleni szerrel kell kezelni.

A ragasztott falburkolatok leggyakoribb változatai a tapéták, fóliák és textilburkolatok. Az általában néhány tized milliméter vastag burkolatokat jól előkészített, teljesen sima vakolatra vagy acélzsaluzattal készített jóminőségű sima beton felületre ragasztják.