A SZÁZADFORDULÓ AVANTGARDISTA MOZGALMAI

A 19. század fordulóján sorra tűntek fel a különböző újító mozgalmak. Az építészek különböző módon keresték a megújulás és haladás lehetőségeit. Bécsben szecessziónak, Berlinben - a hasonló elnevezésű folyóirat címének alapján - Jugendstilnek hívták ezt a mozgalmat. Nyugat-Európában Art Nouveau volt a megnevezése. Közös vonásuk, hogy nem magát az építészetet kívánták megújítani, hanem csupán a stílust. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a századforduló mozgalmai a forma forradalmát hozták.

Az építészek forradalma a nehézkes és maradi historizmus egyeduralmának megdöntését tűzte ki maga elé céljának. E mozgalmak kezdetei a mérnöképítészetig vezethetők vissza, de nagy szerepet játszottak benne a 19. század második felének újító angliai építészei is.

A mérnökök legtöbbje elutasította a történeti formák unos-untalan ismétlését és a korszerű anyagok és szerkezetek alkalmazásában "új" szépséget keresett. Eszközei a nagy fesztávú szerkezetek, az átlátszó csupa üveg határoló falak, az átalakítható, rugalmas alaprajz voltak. A vasépítészet korai emléke Isambard Kingdom Brunel (1806-1859) Clifton-hídja, Sir Joeph Paxton korábban ismertetett Kristálypalotája (1851). A francia Pierre Francois Henry Labrouste (1801-1875) könyvtárat és templomot épített öntöttvas szerkezettel (1854, Párizs).

Az angol Williams Morris (1834-1896) igen korán felhívta a figyelmet arra, milyen veszélyes a történeti formák gépies alkalmazása. Új, hasznos és igaz építészetet követelt. Cége épülettervezés mellett bútorkészítéssel, bútorszövet-, tapéta- és szőnyegkészítéssel, üvegfestéssel is foglalkozott. "amíg a művész nem lesz megint kézműves, a kézműves pedig művész, addig nem lehet megmenteni a művészetet a gépek általi megsemmisüléstől" - hangoztatta. Stílusának alapja a középkor volt, ebből kiindulva alkotott újat és korszerűt.

Philip Webb (1831-1915) sima nyerstéglafalakat alkalmazott, magas ablakokkal, gazdag tetőformákkal. Híres alkotása a Red House (103. ábra) - "vörös-ház" (1859). Az épületet Williams Morrisszal együtt tervezte. Az épület barátságos udvart keretez. Benne korának Mary és Anna királynő stílusa vegyül a gótikával és a Tudor-stílus nehézkes, köpcös részleteivel. A korszerű, magas, keskeny tolóablakokat együtt alkalmazta a csúcsíves, gótikus nyílászárókkal.

Charles Francis Annesley Voysey (1857-1941) is angol volt: többnyire lakóházakat tervezett. A természetes anyagokat elegáns könnyedséggel alkalmazta és tette vonzóvá. A nyílásokat egy sorba építette - szalagablak -, hogy a helyiségek megvilágítását növelje. Őt már kevésbé kötötték a történeti stílusok hagyományai, mint elődjeit. Épületei így is magukon hordják a hagyományos angol építészet - középkor - ízeit. Bátran alkalmazott nagy, sík, osztatlan felületeket, ezeket fogták össze a szalagablakok nagy üvegfelületei. Angliában minden bizonnyal ő került legközelebb a 20. század építészetének ideáljához.

A francia Eugen Emmanuel Viollet-le-Duc (1814-1879) az öntöttvas alkalmazásával kísérletezett, egészen a gótika modorában. Az építész nevét műemlék helyreállításai őrizték meg (Párizs, Notre Dame, Oise, Chateau de Pierrefonds, 1868). Viollet-de Ducnek tulajdonítják a "purista" - stílustiszta - helyreállítási technikát. E módszer alkalmazása nagy károkat okozott az építészeti örökség helyreállítása során. Az építész azonban a purizmus szemléletét hitelességben messze meghaladó, korszerű műemlék helyreállítási elveket vallott. A Párizs, Entretien tér számára tervezett vásárcsarnok födémét ferde, öntöttvas oszlopok sorával támasztotta alá. Egy sor merész előtető szerkezetet is tervezett öntöttvas elemek felhasználásával.

A katalán származású Antonio Gaudi (1852-1926) (39. kép) újszerű építészetének egyik kiinduló pontja ugyancsak a gótika volt. Ugyanakkor hatást gyakorolt rá a spanyol barokk mozgalmassága, a marokkói történeti építészet plasztikus formái. Építészete mégsem sorolható egyetlen áramlat vonalába sem: architektúrája utánozhatatlan és teljesen eredeti. Az általa tervezett barcelonai híres lakóépület, a Casa Mila (104. ábra), (40. kép, 41. kép) (1905-1910) épülettömege és erkélyes homlokzatai a szél fújta tengerpartok szikláit idézik. Alaprajzát íves falu helyiségek organikus halmaza adja. Lépcső helyett az udvart körbeölelő rámpaszerkezetet tervezett. A lakóház bejárata barlangot idéz. Hatalmas templomépületét, a Sagrada Familiát (105. ábra), (42. kép, 43. kép) (1903-1926) máig nem fejezték be. Altemploma és modelleken megmaradt elképzelései bizonyítják, hogy építészetének kiinduló pontja a merész és újszerű téralkotás volt. A Colonia Güll - gazdag katalán üzletember által elképzelt lakótelep kis temploma (1898-1914), a Güell-park építményei - portásház, terasz - hihetetlen ötletgazdagságról és alkotói merészségről vallanak. Az épület tömegeit íves felületek - hangyaboly, cukorsüveg - formába burkolja, az alátámasztások gyakran nem is függőlegesek, a lefedések hullámzó formájú torzfelületek, a homlokzatokat durván megigazított kőtömbök, színes, tört csempelapok burkolják, kovácsolt vas rácsszerkezetei hullámoznak.

Victor Horta (1861-1947) Belgiumban működött. Különös lakóépületei 20-ik századi komfortot biztosítanak. A lakószobák elhelyezése az építtető igényeihez igazodott. A lépcsőházak levegős hangulatát a hajlított acél alkalmazása gazdagította (Brüsszel, Tassel-ház, Rue Paul-Émilie Janson, 1892, ugyanott lakóház a Rue de Turinon). Az elmúlt években lebontott brüsszeli Népházának színházterme különös téralkotás volt. A nagy fesztávolságú teret áthidaló filigrán - finom formájú - acél rácsos szerkezeteket, de magát a mennyezetet is hullám formában meghajlította és a főtartókat ferde oldaltámaszokkal egészítette ki. Hasonlóan gazdag a karzatok vas korlátainak rajza. Igen tetszetős volt a tér rejtett bazilikális oldalvilágítása.

A holland Hendrik Petrus Berlange (1856-1934) Viollet-le-Duc tanítványa volt: a gótikus szerkesztést kínai, japán és krétai motívumokkal gazdagította. Híres börze- épülete az amszterdami főpályaudvarral szemben, kis öböl partján áll. Magas tetős tömegének sarokpontját vaskos, tömeges óratorony hangsúlyozza. Hatalmas, egységes belső terét csúcsíves vonalú, rácsos acél szerkezet fedi. Az épület részletformái a romanika tömzsi tagozatait utánozzák Az épület belsőkben nyers téglafelületet alkalmazott. A burkolat nélkül alkalmazott acél tartók felületét olajfestéssel díszítette. Otterloo hatalmas parkjában 1915-ben magas torony köré épített, szoborszerű vadászházat tervezett, kőből, téglából, öntött- és kovácsoltvas előtetőkkel és kerítéssel. Az épület köré íves körvonalú, festői tavat ásattatott.

Ausztriában Otto Wagner (1841-1918) gyűjtötte maga köré az újat akaró fiatalokat. Sík, nagy felületű épületeket tervezett, szigorú alaprajzi elrendezéssel, hatalmas párkányokkal és üvegezett belső udvarokkal. "Csak az lehet a szép, ami hasznos" - hangsúlyozta. A bécsi Kirche am Steinhof templomát 1904-ben építette. Az épület sok pavilonos elmebeteg kórház területén áll, magas dombtetőn. Használói zavarodott elméjű ápoltak: ez lehetőséget adott számára, hogy a megszokott, historizáló templomépületek helyett korszerű és újszerű templomot építsen. A kupolás templomtérbe oszlopos portikuszon keresztül lépünk. A templomot kívül-belül vékony márvány lapokkal burkolta, ezek "rátett", burkolat jellegét a felerősítés módjának - bronz csavarok - bemutatásával tette egyértelművé. A fehér színű templombelső egyetlen dísze a baldachinos - oszlopokon álló, kupolás tető alá épített - oltár és az aranyozott szószék. A fény meleg tónusú ólomüveg ablakon keresztül ömlik be a térbe. A Postatakarékpénztár épületét 1905-ben építette. Szép belső csarnokterébe kettős üveg mennyezeten át szórt fénnyel világította meg. Nevéhez fűződik a bécsi városi vasút hídjainak, állomásépületeinek megépítése is.

A szecesszió nevével fémjelzett kiállítási épületet Bécs belvárosában (Sezession, 1898) (106. ábra) Joseph Maria Olbrich (1867-1908) tervezte. A villogóan fehér ház szabályos, mértani kubusokból van összerakva. Bejárata mélyen visszalép a homlokzat síkja mögé: felette aranyozott fém kupola áttört gömbje díszíti az összképet. Az épület belső kialakítása - felülről megvilágított, sok rendeltetésű tér - visszafogott.

Otto Wagner fiatalabb kortársa, Adolf Loos (1870-1933) szerint "a díszítés bűn". Elveit számtalan bécsi villaépületen érvényesítette (Bécs, Steiner-ház, a lépcsős Scheu-ház). A Goldmann-házat a bécsi Burg (vár) bejáratának tőszomszédságába építette (1909-1911). Az épület alsó két szintje bank: a magas pilléreket zöld féldrágakővel burkolta, a felette elhelyezett négy lakószint homlokzata vakolt. A felület egyetlen tagolása a hármas osztású, keretezetlen ablakok sora, Az épület építése korában nagy megütközést keltett. Maga a császár, I. Ferenc József lépett közbe, hogy a házat utólag "feldíszítsék". Loos azonban csupán az ablakok alá elhelyezett virágtartók megtervezésére volt hajlandó. A Loos által tervezett épületek kívülről dísztelenek, az ablakok elhelyezése és formája a belső rendeltetést követi. Az enteriőrök - épületbelsők - ezzel szemben gazdag felépítésűek, gazdag anyagokkal és formákkal megkomponálva.

A magyar szecessziónak számtalan áramlata volt (történeti és szecessziós formák együttes alkalmazása: Budapest, Liszt Ferenc tér, Zeneakadémia, Giergl Kálmán és Korb Flóris, 1904-1907). A bécsi szecesszió hatását mutatják Kármán Géza és Ullmann Gyula épületei (Király-bazár bérház, Ferenciek tere, 1899-1902). Az észak-német Jugendstil befolyása leginkább Mendele Valér épületein mutatkozik (Kecskemét, Jogakadémia, 1911-1913., evangélikus egyház bérháza, 1910-1912).

Korán jelentkeztek építészetünkben a magyaros törekvések is. Ezek vezéralakja Lechner Ödön volt (1845-1914). Lechner építette Budapesten az Iparművészeti Múzeum kupolás saroképületét (107. ábra) (1893) és a Postatakarékpénztár épületét (1898). Épületein újszerű anyagokat és szerkezeteket alkalmazott (nyerstégla, színes majolika, kerámia, sajátosan formált kovácsolt vas szerkezetek). Bravúrosak téralkotásai, így az említett Iparművészeti Múzeum fényözönben úszó, hatalmas, összetett térkompozíciója. Az építész segítőtársa Pártos Gyula (1845-1916) volt. Lechnernek számtalan követője akadt (Komor Marcell, Jakab Dezső). A Lechner-iskola sok jelentős alkotása vidéken jött létre, így például Márkus Géza (1871-1913) kecskeméti "Cifra-háza" (1902).

Lajta Béla (1875-1920) épületei célszerűségükkel és modernségükkel lepnek meg A Budapest, Ferencek tere, Rózsavölgyi-ház (1911-1912) első két szintje üzlet. A kereskedelmi rendeltetést nagyvonalú üvegfal jelzi. A felső emeletek hármas osztású lakásablakait mozaikkal díszített mezők fogják össze vízszintes sávokká. A ház lapos tetős lefedésű, az építész a legfelső szint visszaléptetésével alkalmazkodott a magastetős környezethez.

A népi építészet fiatal híveinek táborába tartozott Kós Károly (1883-1977) és Jánszky Béla (1884-1945). Kós Zrumeczky Dezsővel építette a budapesti Állatkert nem egy épületét (108. ábra), így a lebontott, híres bölényházat (1912) és majomházat. A Wekerle-telep központi terét szegélyező házak megépítésének lehetőségét pályázaton nyerte el. Élete nagy részét szülőhazájában, Erdélyben töltötte el, ahol számtalan szép, szecessziós épületet tervezett a népi építészet sajátos stílusában (Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum).

A vasbeton-építészet és a népi-nemzeti építészet törekvéseit egyesítette munkáiban Medgyaszay István (1877-1959). A veszprémi színházat 1908-ban építette, a soproni, klasszicizáló színházat 1909-ben alakította át - vasbeton díszítő elemek felhasználásával - sajátos stílusában. Az épületek belsőjében sajátos szín-és fényvilágot épített fel. Rárosmulyad templomának központi terét lapos vasbeton héj szerkezetű kupolával fedte (1910). A templomhajó mellé állított, hegyes süvegű torony a felvidéki pártázatos templomtornyok emlékét idézi.

A századelő avantgarde mozgalmai igyekeztek megszabadulni a múlt hagyományaitól, eredeti és szenvedélyes, új hangot ütöttek meg az építészetben, kedvelték az eredeti megoldásokat és az organikus - a természet szabályai szerint szabályos - formálást. Ma már a szecesszió emlékeit hazai építészettörténetünk megbecsült, fontos fejezetének ismerjük el: a korszak alkotásai fokozott védelemben részesülnek.